A magas színvonalú szakmai munka biztosításának megteremtése érdekében megszületett magyar-horvát partnerség célja közös: kulturális, történelmi örökségünk megőrzése, azok színvonalas és széleskörű bemutatása. Az együttműködés célja, hogy elősegítse a szellemi tőke (know-how), és a már bevált módszerek áramlását a partnerség tagjai között, és hozzásegítse a projektet céljai magvalósításához.
A régió turizmusát fejleszteni csak úgy lehet, ha az emberek, a magyar és horvát államok szervezetei és intézményei együttműködnek egymással, tanulnak egymástól, és együtt fejlesztik tevékenységüket, teremtenek új gyakorlatot, és hoznak létre új tartalmakat.
A célok megvalósítása érdekében a partnerek idejére, erőforrásaira, bizalomára és jóakaratára egyaránt szükség van, fontos, hogy nyitottak maradjunk, és képesek legyünk elsajátítani az egymástól való tanulás képességét, továbbá világos képpel rendelkezzünk arról, hogy mit is szeretnénk elérni.
A konzorciumvezető Pécsi Egyházmegye munkáját számos ismert, elismert szervezet segíti:
Gaudium Nostrum Pécsi Egyházmegyei Alapítvány, Pécs - Magyarország
Baranya Megyei Önkormányzat, Pécs - Magyarország
Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, Pécs - Magyarország
Baranya Megyei Levéltár, Pécs - Magyarország
Biskupski Ordinarijat (Djakovói és Szerémségi Püspökség, Djakovo - Horvátország)
Osječko-Baranjska Županija (Eszék-Baranyai Zsupánság, Eszék - Horvátország)
Musej Slavonije Osijek (Eszéki Szlavónia Múzeum, Eszék - Horvátország)
Državni arhiv u Osijeku (Eszéki Levéltár, Eszék - Horvátország)
A szakmai feladatokat, valamint a projekt adminisztratív feladatait a konzorciumvezető Pécsi Egyházmegye és kiemelt partnere a Gaudium Nostrum Alapítvány látja el. Az önkormányzatok munkájára a kiadványok turisztikai lektorálása során számítunk, míg a levéltárak a helytörténeti, a múzeumok pedig művészeti szempontból felügyelik kiadványaink szakmaiságát.
A magas színvonalú produktumok előállítása érdekében olyan szakmai együttműködést kialakítására törekszünk a saját területükön elismert szakemberek segítségével, mely hosszútávon biztosítja projektünk sikerességét.
A közös szakmai munkára olyan szakértő személyeket kértünk fel, akik szívesen hangot adnak véleményüknek, ötleteiknek, kritikáiknak a projekt keretein belül előállított turisztikai kiadványokkal kapcsolatban, megfogalmazzák tapasztalataikat, meglátásaikat, javaslataikat, így lehetővé téve a projekt színvonalas szakmaiságának biztosítását.
A projekt keretében belül felállított partnerség létrehozásával hosszú távú, valamennyi fél számára értékes élő kapcsolatot kívántunk kialakítani. Jelenlegi tapasztalataink arra engednek következtetni, hogy sikerült. Persze a kapcsolatokat folyamatosan ápolni és építeni kell, így a mi munkák még korántsem nem fejeződött be ezen a téren.
PÉCSI PÜSPÖKSÉG (PÉCSI EGYHÁZMEGYE)
Az egyházmegye létrejötte előtt már jelentős keresztény hagyományokkal rendelkezett a püspökség székvárosa. A terület római kori központja, Pécs elődje, Sopianae város volt, amely virágkora a 4. századra tehető. A 4. században jelentős keresztény közösség élt a városban, melynek impozáns emlékei a szakszerű feltárási és konzerválási munkák nyomán ma is látogathatóak. A legjelentősebb ókeresztény emlékek, amelyek a Világörökség részei, a Dóm téren ill. a Székesegyház közelében találhatóak: Ókeresztény Mauzóleum, Péter Pál és Korsós sírkamrák, Cella Trichora stb. 430-ban a rómaiak a hunoknak engedték át a mai Pécs városát is átölelő Valéria tartományt, melynek következtében a település lakossága is elköltözött.
A püspökség megszervezése I. (Szt.) István királynak a fekete magyarok felett aratott győzelméhez (1008), majd az azt követő misszióhoz kapcsolható. A Szt. Péter apostolfejedelem tiszteletére szentelt egyházmegye alapítólevelét 1009. aug. 23-án állították Győrött, Azo pápai legátus jelenlétében. A püspöki székhely kiválasztásában minden bizonnyal nagy szerepe lehetett a város ókeresztény emlékeinek is. A dioecesis határai: É-on és Ny-on a veszprémi egyházmegyével volt határos; K-n a Duna jelentette a természetes határt, ám ekkor már a kalocsai egyházmegye is funkcionált; DNy-on csak a zágrábi püspökség felállítását (1091) követően került sor a határok kijelölésére.
Első püspöke a franko-gall ill. lombard származású Bonipert volt. A Pannonhalmán tanult Mór püspök kezdte meg az 1064-ben leégett székesegyház újjáépítését, valamint ő készítette el az első magyarországi legendát, Szt. Zoerard-András és Benedek remeték életrajzát. Pécsett kialakuló tisztelete következtében 1848-ban boldoggá avatták. A tatárjárás előtt az egyházmegye kiemelkedő főpásztora volt Bár-Kalán nb. Kalán, aki III. Béla király kancelláriáját is irányította (1183-1186), majd Horvátország és Dalmácia kormányzását látta el (1193-1194), valamint rövid ideig választott esztergomi érsekként tevékenykedett. Ennek következményeként engedélyt kapott a pápától, hogy az érseki palliumot pécsi püspökként is viselhesse. A tatárok a székesegyházat és környékét is elpusztították, majd a 13. sz. közepétől elkezdődött a püspöki rezidencia és a vár kőből történő felépítése. 14. századi püspökei közül Neszmélyi Miklós alapította a székesegyház É-i oldalán az Aranyos Mária kápolnát; a német származású Koppenbachi Vilmos, I. (Nagy) Lajos király titkos kancellárja, jelentős szerepet játszott az 1367-ben alapított pécsi egyetem alapításában, amelynek első kancellárja lett; az arisztokrata származású, Alsáni Bálint királyi diplomataként tevékenykedett, 1384-ben a pápa bíborossá kreálta. Mohács előtti jelentős püspökei közül ki kell emelnünk a kiváló humanista költőt, Janus Pannoniust (1459-1471), a püspökvár megerősítését végző Ernuszt Zsigmondot (1473-1505), valamint a püspökvár reneszánsz építményeinek megrendelőjét, Szatmári Györgyöt (1505-1621).
Az egyházmegye területén a 14. század elején már több mint félezer plébánia, egyház-igazgatási alközpont működött. A szerzetesrendek közül megtelepedtek a bencések, ciszterciek, ferencesek, domonkosok, kármeliták, ágostonos kanonokok, ágostonrendi remeték, pálosok stb.; a lovagrendek közül pedig a templomosok és a johanniták.
A törökök a mohácsi csatát (1526. augusztus 29.) követően felprédálták a várost, azonban végleges eleste csak 1543. július 20-án következett be.
Az egyházmegye 1543-as török megszállása után alig találunk papot Tolna és Baranya megyében. Sokan, mint Csulai Móré Fülöp püspök, a mohácsi csatatéren maradtak. Más egyháziak, elsősorban a szerzetesek, kincseiket mentve elmenekültek.
Várallyai Szaniszló püspök (1543-1548) menekülésétől Radanay Mátyásig (1687-1703) pécsi püspök nem lépett az egyházmegye területére.
1686-ban egyházmegyénk felszabadult a török uralom alól. Radanay püspökre azonban nagyon nehéz feladatok vártak. Egyrészt az ősi egyházi birtokok megszervezésén fáradozott, ősi jogait mentette a császári kincstár és az új földesurak foglalásai elől, másrészt papokról kellett gondoskodnia.
Utóda, Nesselrod Ferenc (1703-1732) 1714-ben egyházmegyei zsinatot hívott össze. A templomok szinte mindenütt romokban hevertek, sok falu teljesen eltűnt a föld színéről. A nép elszegényedett, s amije megmaradt a török harácsolása után, azt a felszabadító hadműveletek során, majd a császári kincstár adószedése, a Rákóczi-féle szabadságharc hadmozdulatai, a rácok garázdálkodásai következtében vesztette el.
A 18. század legnagyobb formátumú pécsi püspöke kétségkívül Klimó György (1751-1777) volt. A papság képzésére, a kultúrára és a tudományra egyaránt nagy anyagi áldozatokat fordított. Egyházlátogatást tartott, templomokat építtetett, elkészítette Koller Józseffel az egyházmegye történetét, könyvtárát nyilvánossá tette, papírmalmot létesített, a teológiai képzést kiváló tanárok alkalmazásával magas színvonalúvá tette stb.
A 19. század elejére egyházmegyénk népe újból rendezett plébániai gondozásban részesült. A rendezett anyagi körülmények között élő nép fiai szívesen választották a papi hivatást. A II. József uralma (1780-1790) alatt feloszlatott szerzetesházakból is sokan csatlakoznak az egyházmegyés papokhoz. Miután a templomok felépültek, a nép figyelme az egyház másik intézménye felé fordult, az iskolai nevelés és oktatás korszerűbb fejlesztését igényelte. Ennek szolgálatára sietett Szepessy Ignác püspök (1828-1838). Személyében buzgó, szentéletű és fáradhatatlan lelkipásztor került a püspökség élére.
Scitovszky János (1838-1852) szintén rengeteget áldozott a falusi iskolákra. Támogatta a nemzeti iskolák elindítását, pontos jelentést kért a falusi iskolákról minden esztendőben, s a szószéken magyarázta meg a népnek a magasabb iskolák fontosságát.
Girk György (1852-1868) II. egyházmegyei zsinata, Dulánszky Nándor (1877-1896) nagyszerű székesegyház-építése nem jelentett Isten egyszerű népének lelki gazdagodást. Ezek a papok és gazdagok reprezentatív vallásos jellegű akciói maradtak. Zichy Gyula püspök (1905-1926) személyes hatása a népre csekély volt.
Virág Ferencet (1926-1958) jobban a magáénak érezte a nép, aminek egyik oka az egyszerű származása volt. Sűrű bérmaútjai alkalmával mondott beszédei megtalálták a hangot a néphez. Működése alatt emelkedett a papi hivatások száma, s így el tudta látni papi hitoktatókkal a sűrűsödő iskolahálózatot. Hosszú kormányzása alatt sok templom épült területünkön.
Rogács Ferenc (1958-1961) rövid ideig volt az egyházmegye főpásztora. Tíz éven keresztül, mint utódlási joggal felruházott koadjutor püspök nagy alapossággal tanulmányozta az egyházmegye adottságait és készült a kormányzásra.
Cserháti József a múlt század legjelentősebb pécsi püspöke 1961-ben, mint káptalani helynök vette át az egyházmegye kormányzását. Három év múlva a Szentatya címzetes püspökké és az egyházmegye kormányzójává. 1969-ben pedig megyéspüspökké nevezte ki. Mint az egyházmegye szülöttje, könnyen megtalálta a közvetlen kapcsolatot paptestvéreihez és a hívekhez egyaránt. Többek között ennek köszönheti a megértést és segélynyújtást, amit a székesegyház, hatvannyolc templomunk, a püspöki székház és sok plébániánk felújításához kapott.
Az egyházmegye életének egyik legkiemelkedőbb jelentőségű eseménye II. János Pál pápa 1991-ben tett látogatása volt. E kimagasló esemény "házigazdája" jelenlegi püspökünk Mayer Mihály volt. Szintén az ő munkája nyomán indult újra a szeminárium, a hittudományi főiskola, az énekiskola. Az egyházmegye területén több katolikus iskolát, szeretetotthont létesített. Ő vezette át az egyházmegyénket a 21. századba.
Forrás, bővebb információ: http://www.pecs.egyhazmegye.hu
BARANYA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT
A Baranya Megyei Önkormányzat Baranya megye, Magyarország legdélebben fekvő megyéjének közigazgatási egysége. A megye területe 4486,5 km2, ami az ország területének 4,8%-át teszi ki. Baranyát keleti irányból a Duna, délről a Dráva és a magyar-horvát országhatár, nyugaton Somogy, északon Tolna megye határolja. Felszíne rendkívül változatos, legmagasabb pontja megközelíti a tengerszint feletti 700 métert (a Mecsek legmagasabb csúcsa a Zengő, 682 m). Két sziget-hegysége közül a Mecsek szinte pontosan a megye közepén húzódik, és kelet-nyugati irányban tagolja Baranyát. Az alacsonyabb Villányi-hegység pedig a megye déli részén - szintén kelet-nyugati irányban - a Dráva síkját töri meg. A térség az ország egyik legváltozatosabb tája, melynek kedvező klímája, domborzati adottságai már az ősi népi kultúráknak, az avaroknak, a keltáknak és a rómaiaknak is vonzó feltételeket kínáltak a letelepedésre.
Baranya megye lakossága 404 000 fő, településeinek száma 301, melyből 1 megyei jogú város és 12 város. Baranya népességét tekintve Magyarország egyik legszínesebb megyéje. A katolikus és református vallású magyar néprajzi csoportok mellett déli szlávok, különböző területekről idetelepült németek, cigányok, a határon túlról érkezett székelyek, csángók és felvidéki magyarok élnek együtt tovább gazdagítva a megye - amúgy is változatos - népi kultúráját.
A kedvező klimatikus viszonyoknak köszönhetően a megye területén az emberi élet nyomai már a viszonylag korai időkből is fellelhetők. Az őskortól kezdve számos kultúra egymásra rétegződő emlékeit tárták fel a régészek (Zengővárkony, Zók, Jakab-hegy, stb.). Számos emléket hagytak ránk a rómaiak is, a római kori Pécs (Sopianae) Kr.u. 2. században létesült.
Forrás, bővebb információ: http://baranya.hu
BARANYA MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA
A Baranya megyei múzeumok Magyarország egyik legnagyobb, legsokoldalúbb múzeumi hálózatát alkotják. A múzeumok fenntartásáért, üzemeltetéséért a Pécsen működő Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága (korábban Janus Pannonius Múzeum) felel. A szervezet 1904 óta vesz részt a múlt emlékeinek gyűjtésében, tudományos feldolgozásában azért, hogy közreadásukkal hozzájáruljon a magyar lakosság hely- és önismeretének elmélyítéséhez, a Pécsre és Baranyába látogató turisták történelemszemléletének formálásához.
Az igazgatóság szakmai munkájáért a Természettudományi, a Régészeti, az Új- és Legújabb Kori Történeti, a Régészeti és a Képző- és Iparművészeti osztályok, valamint a mohácsi székhelyű Kanizsai Dorottya Múzeum felel.
Az igazgatóság közel húsz állandó - melyek közül a leghíresebbek a Csontváry, a Victor Vasarely, a Zsolnay és az Amerigo Tot múzeumok - és számos időszakos kiállítással várja a térségbe látogató hazai és külföldi turistákat.
Forrás, bővebb információ: http://www.jpm.hu
BARANYA MEGYEI LEVÉLTÁR
A Baranya Megyei Levéltár elődje, a Pécsi Állami Levéltár négy levéltári gyűjtemény (Baranya vármegye, Pécs város, Mohács város, illetve a Pécsi Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltárának) egyesítésével jött létre 1950-ben. E gyűjtemények története egészen az Árpád-korig visszavezethető, bár török hódítás a magyar írásbeliség középkori emlékeit jórészt megsemmisítette. Az egyesítést követően kerültek a levéltár gyűjteményébe a Baranya megyei községek polgári kori iratai, a közigazgatás és jogszolgáltatás területi szervei, a megyei és városi intézmények, testületek, és kisebb mértékben a családok és személyek iratai.
Az elmúlt évtized fejlesztései, s a tervszerű iratátvétel következtében - iratmennyiség tekintetében - az ország legnagyobb vidéki levéltárává lett Baranya Megyei Levéltár őrizetében jelenleg mintegy 15954 folyóméter irat található. A 90-es évek második felében megkezdett rekonstrukció kedvező körülményeket teremtett a dokumentáció őrzéséhez és feldolgozásához egyaránt. Napjainkra teljesen megváltoztak a levéltárral szemben támasztott elvárások: az alaptevékenységen - iratmegőrző tevékenységen - túl a közvetlen szolgáltató funkciók kerültek előtérbe.
Forrás, bővebb információ: http://www.bml.hu
DJAKOVÓI ÉS SZERÉMSÉGI PÜSPÖKSÉG
A Djakovói és Szerémségi Püspökség területét a Száva, Dráva és Duna folyók határolják. Nyugati szárazföldi határa a Sumec és Slobodnicatól (Száva menti települések nem messze Slavonski Brodtól, korábban Bród) meghúzott vonal, egészen Viljevóig (település nem messze a Dráva parttól) és Donji Miholjacig. Keleten, a Szerb Köztársaság területén, a Djakovói és Szerémségi Egyházmegyéhez tartozik a Szerémség, a Zemuni, az Új Belgrádi és még sok más plébánia a Duna mentén Petrovaradinnal bezárólag, amelynek három plébániája van.
Másképpen szólva a kétnevű püspökség területéhez három közigazgatási megye tartozik: a Teljes Vukovár-Szerémségi; nagyobb része az Eszék-Baranyai és szintén nagyobb területe a Brod-Szávamenti megyéknek, Nova Gradiska és a körülötte elhelyezkedő településeken kívűl; meg amint már említettük, a Szerémség a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban.
A Püspökség 178 plébániát számlál, 18 esperesi kerületre osztva. A Szerémségben 28 plébánia, kelet Szlavóniában és a nyugati Szerémségben 21, Baranyában pedig 17 plébánia található. A megmaradt szlavóniai területen további 111 plébánia van. A többségükhöz egy-két fília tartozik. A Püspökség összetett neve árulkodik, hogy régebben egy-egy különálló, majd egyesített egyházmegyéről van szó. Éppen ezért a djakovói székesegyházban három patrónust találunk.
A horvát hercegre, Kálmánra és fivérére, a horvát-magyar királyra, IV. Bélára bízta a Szentszék, a Katolikus Egyház és az igaz hit védelmét Boszniában, ahol hirtelen és gyorsan terjedt a dualisztikus eretnekség, Európában mint patarénok, katarok, albigenziek és bogumilok váltak ismerté. Boszniában magukat krsztjaninak hívták, esetleg Boszniai Egyháznak.
Kálmán kiváltságai közé tartozott a püspöki kinevezés egész Bosznia területén, így 1238-ban kinevezte a tanult dominikánus provinciálist Ponsát. A püspöknek, hogy biztos menedéke legyen, 1239-ben királyi birtokot ajándékozott, Djakovót és Bleznát. Kálmánt követően, testvére IV. Béla is megerősítette az ajándékozást. Az oklevélben - melyben először említik Djakovót, mint püspöki székhelyet, birtokot - pontosan meghatározta a püspöki birtok határait, és kifejezetten Ponsa püspöknek és utódainak ajándékozta azt, egyben világi hatalommal is felruházva a püspököt, hogy csak és kizárólag a királytól függjön.
Így lett Djakovó és térsége kiemelve a Pécsi Püspökség területeiből, melyet követően elindulhatott egy újabb horvát egyházmegye kialakulása.
A Szerémségi Püspökség a Djakovói Püspökség közvetlen szomszédságában található. A megalakulását követő gazdag és dicső első századokat megélt püspökség napjainkra elszegényedett, központja Srijemska Mitrovica. 1773-ban XIV. Kelemen pápa egyesítette a két püspökséget, így létrehozva a Boszniai vagy Djakovói és Szerémségi Püspökséget - rövidebben Djakovói és Szerémségi Püspökség - melynek székhelye Djakovó lett.
Forrás, bővebb információ: http://djakovo.hbk.hr
ESZÉK - BARANYAI ZSUPÁNSÁG
Az Eszék - Baranyai Zsupánság, mint a területi regionális önkormányzat egysége, a Horvát Köztársaság északkeleti részén, a Pannon térségben található, mintegy 4152 km2-en terül el. A Dráva folyó alsó folyása körülötti területeket fogja közre, mielőtt még a Dunába folyna. A Duna árterülete által keletkezett a Kopácsi Rét, világszerte közismert menedéke sok ritka madárfajnak, Nemzeti Parkká lépett elő és különösen védett zoo rezervátum. Többnyire egyenes terület, mely jól megfelel a mezőgazdaság kialakítására. Ennek a területnek a mezőgazdasági jelégéről árulkodik az a tény is, hogy 260.778 ha a megművelendő mezőgazdasági terület, és 82.686 ha pedig erdő.
Az Eszék-Baranyai Zsupánság, Eszék központtal, 264 települést ölel fel, 42 helyi önkormányzatban egyesítve, melyből 7-nek városi rangja van: Valpovo, Djakovo, Beli Manastir, Donji Miholjac, Belišće, Našice és Eszék. A Megye területét több, mint 1.700 km út és 180 km vasúti sin osztja darabokra.
A Duna és Dráva folyók összekötik ezt a területet az európai folyóhálózatokkal is. Két repülőterével, melyek Eszéknél helyezkednek el ( Eszék és Klis) a horvát légikikötők véráramában is benne van. Eszéken keresztül megy a V/c európai korridor is, mely összeköti Európa északi felét (Baltikum), déli oldalával (az Adriai tengerrel). Még folyamatban van egy transzeurópai autópálya megépítése, ( a TEM projekt keretében), mely összeköti Budapest-Eszék-Szarajevó-Ploče térségeket.
Erre a területre a 7. században érkeznek a horvátok, akik ma is a többségi népet alkotják, mint őslakosok. Hozzájuk csatlakoznak a 10. században a magyarok. A szerbek a török hódítások idején, a 16. században kezdenek el ezekre a területekre vándorolni, először, mint menekültek, később pedig, mint török katonák. A szerb lakosság később is költözik erre a területre az I. Világháború után 1918-ban, többnyire, mint salonikai jótevők. A többi nép többnyire osztrákok és németek, aztán csehek, szlovákok és zsidók leginkább a 18. és 19. században jönnek erre a részre. A II. Világháború után az osztrák és német kitelepített lakosság helyére, leginkább agrár céllal az akkori Jugoszlávia népei jönnek ide. Ma a 2001-es összeírás alapján a megyében 330.506 lakos él. A megye mai területén a lakosság 83,89% horvát, 8,73% szerb, 2,96% magyar, 2,64% a többi nemzetiség tagja és 1, 78% nem nyilatkozott. Ez a lakosság 113.583 háztartásban él, 264 településen.
Forrás, bővebb információ: http://www.obz.hr
ESZÉKI SZLAVÓNIA MÚZEUM
A múzeumot 1877-ben alapították Josip Sedlaković eszéki kereskedő kezdeményezésére, mint Eszék Szabad Királyi Város Múzeuma. Közel hetven éven keresztül, mint egyedüli szakintézmény működött Eszék város kultúrális hagyatékának gyűjtése, megóvása és bemutatása céljából.
Az első állandó kiállítás 1933-ban nyílt meg, mint prof. Vjekoslav Celestin 40 éven át tartó munkájának eredménye, az állandó kiállítás első útmutatója, pedig 1940-ben került nyomtatásra. Az "Osječki Zbornik" elnevezésű múzeumi szaklap 1942-ben került először kiadásra.
A múzeum gyakran váltogatta székhelyeit, de 1945 óta az Eszéki Várban található - ahol ma is több épületet használ. 1994-től nemzeti rangot kapott, és az alapítói jogot pedig a Horvát Köztársaság vette át. Napjainkban a múzeum 9 osztálya és alosztálya, a restaurátor műhely és az adminisztráció 28 állandó munkatársat foglalkoztat. A hivatalos feljegyzések szerint a múzeum birtokában 400 000 regisztrált tárgy van, kb. 100 gyűjteménybe tömörítve.
I. Osztályok, részlegek
1. Régészeti osztály
a. őskori régészet alosztálya
b. antik régészet ao.
c. népvándorlás és a középkor régészetének ao.
2. Numizmatikai o.
3. Történeti o.
4. Néprajzi o.
5. Képzőművészeti ipar o.
6. Természettudományi o.
7. Technikai o.
8. Múzeumi nyomtatott írások o.
a. Oklevelek, adománylevelek ao.
b. Térségi gyűjtemény
9. Hemerotéka o. (hírlapkönyvtár)
II. Múzeum szak - szolgáltatásai
1. Szakkönyvtár
III. Restaurátor műhely
1. Kerámia, cserép és kő
2. Fém és fa
Forrás, bővebb információ: http://mso.hr
ESZÉKI ÁLLAMI LEVÉLTÁR
Az Eszéki Állami Levéltárat az ott őrzött gyűjtemény, annak összetétele - amely jogi, tudományos, történeti írásos dokumentumokat tartalmaz - kivételes jelentőséggel bíró közintézménnyé teszi. A levéltár 1947-ben alakult, három mai megye területét átfogva: az Eszék-Baranyai, a Verőce-Drávamenti és a Vukovár-Szerémségi megyékét. A levéltár általános tevékenységet végez: felügyeli az archív írásbeli örökség felhasználóit, átveszi az országos, megyei és városi szervek, intézmények anyagait, majd feldolgozza azokat, és az érdeklődők használatára bocsátja. Jelenleg a Levéltár közel 10.000 méter anyagot őríz, túlnyomó részben a 17. század végétől. Fő tevékenysége mellett párhuzamosan gazdag kiadói tevékenységet is folytat.
A horvát és európai előírásoknak egyaránt megfelelően, az Eszéki Levéltár is a múltbéli adatok általános bázisa, de egyben az iratok állagának őrzője is. A történelmi, gazdasági, demográfiai, tudományos, kulturális szemlélet kutatására Horvátország keleti területein a Levéltár az információk alapja, fő forrása.
Az eszéki székhelyű hivatal számítógépekkel, kutatói olvasóteremmel felszerelt, a gyűjtemény nagy része már digitalizált.
Forrás, bővebb információ: http://www.dao.hr
